hogy egy dalt eljátsszak // és hogyha a babér
a fejemre kerül vagy // a nagyobb nyakamba
vagy hogyha még nagyobb // hulahoppozgatva
sétáljak benne végig // majd a főúton
az autók tülkölnek // én meg csak hogy tudom
rossz helyen sétálok, de // járdán nem férek el
mer' az én koszorúm // nagy helyet követel
magának és végül // engem vesz úgy körül
hogy foglya, káplárja // is leszek legbelül
fájó szívemnek csak // az a kívánsága
hogy ezt a vonulást // amit én, meglássa
az anyám sóhajtson // "ez lett az én fiam
pedig nem hittük ezt // amikor boldogan
otthon ültünk és // vártuk már nagyon haza
tizenöt volt és még // nem volt soha csaja"
nem volt még, nem volt még // nem volt még
vagy nem tudtunk legalább // mi szülők róla
de hogy kirúgták // hazajött, azt mondta
bocs de a lejtőn le // annyi már Szentesnek
gimnáziumnak meg // szülői terveknek
aztán most koszorú // "jó volt az a pofon"
apának mondja ezt // anyu, de én tudom
pofonból nem lett még // koszorúd soha
pofonból koszorú // nem lett még soha
nem lett még, nem lett még // nem lett még, nem lett még
azt hittem érdemes // meghalni csak ezért
hogy egy dalt eljátsszak // és hogyha belefér
színpadon halni meg // nem is így csatába'
de hogy párnak közt, bár // mindenhogy hiába
van ez a szar élet // bár szebb is lehetne
ha nem volna kényszer // hogy minden szar este
eljátsszam milyen szar // nekem ez az élet, hogy
örülj ha hozzáméred // majd a tiédet
a tiéd, a tiéd // a tiéd, a tiéd
a tiéd, a tiéd // a tiéd, a tiéd
a tiéd, a tiéd // a tiéd